2013. április 27., szombat

A Laborcz - hecc. Második felvonás

Jó régen (2007 december 12-én) volt, hogy a témáról írtam. Blogom címe: "A Laborc - hecc" A linkről elérhető az írás. Tartalmát azért röviden összefoglalom, a kényelmesebbek kedvéért.

Laborc kinevezése miatt akkor Kövér László csapott balhét - mondván, hogy Laborcz Dzerzsinszkij akadémiát végzett, ergo a szoci kormány kommunistákat  melenget a kebelén.


Aztán kiderült, hogy Laborcot Stefán Géza vezérezredesnek kellett volna átvilágítania, akit viszont a Fidesz kormány nevezett ki, jóllehet ugyanazt az akadémiát végezte amit Laborc... Ráadásul Stefán Géza kinevezésekor talán épp Kövér László volt a titkosszolgálatok felügyeletét ellátó tárcanélküli miniszter. A Fidesz orrát - szemét, úgy látszik, csak ellenzékben csípte a moszkvai kölni illata ... Ezt a kínos témát akkor Szilvási György kottyantotta el. Nagy tehát az ő bűne a Fidesz szemében, most faszol miatta...

E közjáték kapcsán idéztem Lenin elvtársat, aki azt mondotta volt: "elvtársak, csak az elvi politika a helyes politika".

Nos a szüntelenül és szemérmetlenül hazudozó Fideszt könnyebb lenne utolérni és leütni mint a sánta kutyát. Dehát a birkák erre nem képesek.


Most hogy a Laborc hecc második felvonása zajlik eszembe jut egy s más a legendás olajidőkből, ezért írom ezt a blogot.

A Portik ügy felmelegítése és az MSZP kormányzatnak az olajbűnözéssel való szilárd összekapcsolása a Fidesz kormányzat eddigi legaljasabb és legveszélyesebb félrevezető manővere. Mert miről is van szó?

Az olajozás az Antall kormányzat idején indult, úgy 1991/1992 magasságában, amikor Boross Péter volt a belügyminiszter, Pintér Sándor az országos rendőrfőkapitány, Kupa Mihály a pénzügyminiszter, Arnold Mihály az országos vámparancsnok, Solt Pál a legfőbb bíró és Györgyi Kálmán a legfőbb ügyész. [Antall halála után Boross lett a miniszterelnök.]

Ennek a személyi körnek - amely a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalmat átfogta, lett volna a kötelessége, hogy szoros együttmüködésben felvegye a küzdelmet az olajmaffiával.

A szoros együttmüködés létre is jött, csak épp ellenkező céllal...


Csak jóval később derült ki, hogy akik az Alkotmány, a Büntető Eljárási Törvény és az Ügyészségi Törvény "bűnüldözésre" utasitó kategórikus parancsainak eleget akartak tenni tulajdonképp vakok és hülyék. Nem vették észre, hogy az olajmaffia nem egy külső bűnözői kör, hanem maga a "demokratikus jogállam", amelynek minden szerve közremüködött valamilyen módon az olajozásban és részesedett annak hasznából. Ill. részesedik ma is, hisz ma is azok a pofák ülnek minden zsíros állásban, akik az "olajköztársaságot" megalapították és "felvirágoztatták".

Ha kedvem és főleg időm lenne összeállítanám az "alapító atyák" képgalériáját és aláírnám, ki miről nevezetes, Lezsáktól Salamon Lászlóig, stb.


A Boross kormányt a Horn kormány követte. Horn úgyszólván első politikai nyilatkozata Györgyi Kálmán szenttéavatása volt. Ő aztán tudta, mivel érdemelte ki "nagyrabecsülését" ez a finom úr.

Horn után Orbánnal ajándékozta meg a nemzetet a magyar választók kegye. Orbánnak is volt egy jellemző kezdő lépése: Pintér Sándort nevezte ki belügyminiszternek, úgyszólván a vádlottak padjáról. E két embernek égető szüksége volt egymásra. Tudjuk miért.

Orbán első országlása idejére esik a parlamenti "olajbizottság" vizsgálata. A bizottság elnöke Pallag László lett, egy jószándéku abszolut dilettáns. A bizottság tagjait a parlamenti pártok delegálták. Álltam az olajbizottság előtt így kijelenthetem, a delegátusok politikai beállítottságukból, intelligenciájukból és vérmérsékletükből eredő eltérésekkel, egy célra törekedtek: a vizsgálat eredményességének meghíusítására. "Sikerükhöz" hozzájárult Orbán is, aki a bizottságot "szélnek eresztette",  a vizsgálat anyagot titkosíttatta.

A "második Laborc-hecc" egy offenzív politikai és titkosszolgálat manőver, amelynek az a célja, hogy az "olajkor" valamennyi maffia leszámolását és "tisztogató" hadmüveletét közvetlenül Portik, közvetve az MSZP nyakába varrja, ami csak részben (esetleg csak kis részben) "jogos".

Emlékezzünk csak az Aranykéz utcai robbantásra, amelynek cél-áldozata Boros Tamás lett. Ha valaki (véletlenül) végighallgatta, ill. végignézte ügyész jelenlétében eszközölt kihallgatását és nem kifejezetten laikus ezen a téren, a következőket kellett észrevennie.

Először is az ügyész (személye változott) szunyókált, vagy feltünően unatkozott a kihallgatás során. Kérdéseket nem tett fel. Az életéért rettegő nyomorult mindenáron köpni akart. Csakhogy ezt a kihallgató nem engedte. Ahogy a "mese" a konkrétumok felé közelített volna a következő kérdés "továbbléptette" a koronatanút. Magyarán szólva beléfojtotta a szót.
Boros Tamás vallomása még ebben az "abortív" formában is sokkal jelentősebb mint a Laborc - Portik beszélgetések. Ugyan, Pintér úr, ezt miért nem teszik közzé?

Esetleg arra is kitérhetne, Borost miért rendőrnyomozók hallgatták ki? Ha Boros köphetett volna rendőrökre (is) köpött volna. Az ilyen nyomozást az ügyész nem (bóbiskolva) felügyelni, hanem végezni (!) köteles.

Portik, a felvezetés szerint, "baloldali" pentito. Lehet élte fogytáig börtönbe varrják árulkodása miatt. De milyen oldali pentito volt, pontosabban lett volna Boros, ha hagyják kipakolni? Nem hagyták és meggyilkolták, hogy ne köphessen. De ki? Portik? Miért épp Portik?

Ez a politikai "irányultság" egy további kérdést is felvet. Létezik jobboldali és baloldali rendőrbűnözés? Ezt kötve hinném, de ha mégis létezik, én a "jobboldal" túlsúlyát vélelmezném, nagyon sok következtetési alapom van erre.

Most - írás közben - kezdek magamon gondolkodni. Papa '96 körül kezdett az olajügyek körül legyeskedni. Én '92-ben már megyei főügyész voltam, közvetlen harcérintkezésben álltam nem is annyira az olajmaffiával, mint Boross Péterrel, Pintér Sándorral, Györgyi Kálmánnal, stb. Még  Gergényi Péterrel is volt dolgom. Pintér úr őt, a vasprefektust, nevezte ki "mellém" Hajdú - Bihar megyei rendőrfőkapitánynak. Mivel kezemet - lábomat nem ő nyűgözte, hanem a legfőbb ügyész, Gergényivel nem töketlenkedtem. Mindenben egyetértettünk. Abban is, hogy Gödrös Imre a legjobb barokk-bútor készítő kereskedő, akitől mindketten vásároltunk...

Beugrik egy furcsa látogatás is, Tellér Gyula - Orbán egyik tanácsadója - részéről. A jó úr, mint az olajügyek ismerőjével akart velem szót érteni, de hamar észrevettem, hogy 1994-től indít, azaz számára a "kályha" a Horn kormány hivatalba lépése. Amikor közöltem vele, hogy az én naptáram 1992-től kezdődik, sietve faképnél hagyott. [Az ebédet azért kifizette...]

Most, hogy az olajügyet "újra mikrózzák", csemegének a 2014-es választásokra, úgy gondolhatnám, esetleg valaki újra kíváncsi lesz egy olyan volt főügyész véleményére, aki '93-ban olajvonatot fogott és "olaj-rendőrfőkapitányt" buktatott. De nem. Senki sem kíváncsi, egyöntetüen (!) nem kiváncsi sem a Fidesz, sem baloldali, sem jobboldali, még kevésbé "szélsőjobboldali " ellenzéke. Nem furcsa ez? Egyáltalán nem! Az "olajköztársaság" továbbra is létezik, sőt virul. A "harc" a martalék újraelosztásáért folyik. A harc persze áldozatokkal jár. De kik az ádozatok? Az olajozás segédmunkásai, mint nemkivánatos tanúk, rendőrtisztek, akik komolyan vették hivatásukat, mint Kuzma Mihály alezredes és ügyészek, akik...

De miket is mondok! Az ügyészi testületből csak egy ügyészt ebrudaltak ki "olajügyek miatt" és az én voltam. A testület "hű maradt" esküjéhez. Pl. Dr. Kovács András - volt Szabolcs Megyei főügyész - kollegámat '93-ban, az olajügyek dandárjában, megínterjúvolták és azt mondta, ha Szabolcsban lenne olajbűnözés, ő tudna róla. Volt! Nem tudta. A közelmultban ment nyudíjba, tizenhét évvel később mint én...

Hát ennyi volt. Jóccakát!

Sz. Gy. 
























 


1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Tiszteletreméltó Szeszák úr!
Az olajügyek bűnösei mindazok, akik most is a hatalomban vannak. Tanusíthatom, hiszen 1993-1994-ig én is belekeveredtem egy helyi illetőség által. Akkor küldözgettek Szolnok, Kecskemét, Kiskunhalas, Kiskunfélegyháza, Szeged, Mélykút környékére, a gázolajjal teli szerelvények meglétének kiderítésére és lehetséges üzletkötésre. Akkor még nekem ezekről a dolgokról és személyi érintettségekről fogalmam sem volt, de 1 év alatt sokat láttam és tapasztaltam meg erről. Hónapokon keresztül olajjal teli komplett szerelvényeket parkoltattak a fenti városok vasútállomásin és mozgatták őket ezek között úgy, hogy egy litert sem engedtek le belőle, majd egyszer csak eltűntek, mint büdösség, a tárgyalófél eltűnt, se telefonon, se személyesen nem lehetett megtalálni, én pedig hoppon maradtam, csupán az információk maradtak meg. Már ekkor kezdett gyanús lenni a dolog és kezdtem a hátam mögé is nézni. Sajnos, vagy inkább hál' Istennek rájöttem, hogy csupán egy balek informátornak használtak fel és emiatt teljesen idiótának is éreztem magam. Úgy éreztem, hogy ennek itt és most vége van, ezért szépen csendben kiszálltam ebből az egész mutatványból, mert nekem sohasem volt kenyerem az aljasság és a hazudozás, meg különben is, én tisztességes üzletre szerződtem, nem erre. Később a "főnökömet" ugyan elítélték, de kiszabadulva tovább élte fényűző életét a síbolt vagyonból. Gondolom, hogy bizonyos háttéralkut köthetett a főmaffiózikkal. ...vajon miért jut eszembe a Macskajaj című film mindig?
Számomra vannak azért tanulságai is és előnyei is ennek az egész cirkusznak, hiszen a történelmet, ha bár nem egy dicső szakaszát, de személyesen is átéltem és találkozhattam olyan emberekkel, akik az üzletkötésre ugyan eljöttek, de teljes egészében nem mutatták meg magukat, csak közvetítőkön keresztül tárgyalhattam velük, mert ültek a nagy fekete állami autóikban, de a fejüket kidugva rögvest felismertem őket, mint magas beosztású parlamenti képviselő, vagy miniszter képében. Nyilván nem lett az üzletből semmi, mert mint említettem, ilyen kaliberű gyerekkel nem igazán foglalkoztak, meg szerény véleményem szerint a "főnököm" csoportja csupán csalinak használt, mert arra is rájöttem, hogy itt több különállóan kialakult maffiacsoport háborújáról volt szó. Ezek után szomorúan konstatáltam magamban, hogy ha ezt tovább folytatom, rövid időn belül elvágják a torkomat, mert a végén már túl sok mindent tudtam és láttam meg olyan embereket, akiket nem kellett volna, ezért felhagytam az egésszel és veszteséggel ugyan, de kiszálltam belőle. Bizonyítékom erre az egészre csak egy ember, de szerintem ahogyan most él, a tanúskodást nem vállalhatja addig (meg szerintem nem is vállalná), amíg olyan emberek ülnek jelenleg vezető és miniszteri pozícióban, akikkel anno üzletelt, avagy pont a borsot törte az orruk alá és ne feledjük, hogy minden parlamenti párt érintett az ügyben.
...Nos, ezzel az esszével nem is tudom mi legyen. Sokáig gondolkodtam rajta, hogy egyáltalán leírjam és közzé is tegye, hiszen a múlt maffiája most is él és virul, sőt minden eszköz meg van a kezükben ahhoz, hogy seperc alatt kiderítsék, hogy ki is vagyok valójában és hogy teljesen ellehetetlenítsenek, pedig nem sok veszítenivalóm van, de a gyerekeimnek már annál több. Olyan információk vannak bennem, amit lehet nem kéne kiteregetni, de ezt döntse el kedves Gyula, önmaga, bár ezt az egész írást inkább Önnek szántam, mint a nagy nyilvánosságnak. Ha szükséges, a honlapját figyelve, felveszem majdan Önnel a kapcsolatot.
Jó egészséget kívánok további munkájához!